Szerintem az Alföld...

 Szülőföldemnek bús határa, hajh,
elér-e még a bánat és sohaj?

Mert hozzád többé nem visz a vonat,
csak így emelhetem rád arcomat.

Gyermekkorom, áldott gyermekkorom,
te hontalan, hozzád kiáltozom.

Bölcsők, koporsók, temetői por
és templomok ormán az estbibor.

Kis iskolánk, amelybe a harang
oly édesen beszélt, akár a lant.

Lombok, virágok és színes kavics
a sínek mellett. Hullámos Palics.

Hold, nyári bál, rakéta, kéjes ég,
s a szélbe - karcsú lányok - jegenyék.

Szivembe húsz év gazdagsága s lágy,
édes-halálos méz: a vágy, a vágy.

Fejemre kulcsolom a két kezem,
és koravénen rád emlékezem.

Vagyok szegény, ki semmit sem akar,
harmincnégy éves, elfáradt magyar.

S nem kérdezem, az ég ragyog-e még,
Azt sem kérdezem, hogy vagyok-e még?

 A túzok Európa legnagyobb madara. A hazai állomány nagy része az Alföldön él. A nyílt területek, sztyeppek, zavartalanabb legelők madara.

 Pipacsot éget a kövér határra
A lángoló magyar nyár tűzvarázsa.

A Tisza szinte forr, mint néma katlan,
Mit izzó part ölelget lankadatlan.

Selyem felhői sápadt türkisz égnek,
Bolyongó vágyak mély tüzében égnek.

S a végtelen mezőkön szőke fényben
Kazlak hevülnek tikkatag kövéren.

Fülledt a csönd, mint ha üres a kaptár,
Keleti lustán szunnyad a magyar nyár.

Szép szülőföldem, az Alföld nekem, 
ott szárnyal vélem a képzeletem. 
Akácos úton a porban megyek, 
dűlőút árkában szedret szedek. 

Búzaföld szélén jár vándorbotom, 
délceg fű meghajlik lábnyomomon. 
Lapú zöld levele nézd, int felém, 
pók selymes hálóján játszik a fény. 

Távolban rónaság vár, hívogat 
nékem még tartogat új titkokat. 
Gémeskút vödre rejt vizet nekem, 
forró dél idején jéghidegen. 

A magas égen jár fényes napunk, 
tüzel a magyar nyár, itthon vagyunk. 
Tiszának töltését elérheted, 
kicsit még pihenek, s veled megyek. 

Itt még a madár is szabadabb ám, 
égen száll, földön jár, nincsen határ! 
Amerre letekint nagy rónaság, 
forró szél zengi az élet dalát. 

A szülőföldem ez, magyar hazám, 
itt hozott világra engem anyám. 
Hogy a nagy Alföldön itthon legyek, 
szép Magyarországon magyar gyerek! 

Úgy nőttem, mint fának zsenge lombja, 
mint rózsa bimbója szirmát bontja. 
Itt teljesedett ki az életem, 
kívánom országunk boldog legyen!

 Szeretnék mindenkit köszönteni a Szerintem az Alföld... című blogon. Remélem sok-sok történet, vers, novella stb. fog érkezni. Ne feledjétek!!! Legyél akár kezdő, akár profi, ha szereted az irodalmat és persze az Alföldet, itt a helyed.

E-mail: alfoldszeritnem@citromail.hu

Mit nekem te zordon Kárpátoknak 
Fenyvesekkel vadregényes tája! 
Tán csodállak, ámde nem szeretlek, 
S képzetem hegyvölgyedet nem járja. 

Lenn az alföld tengersík vidékin 
Ott vagyok honn, ott az én világom; 
Börtönébõl szabadúlt sas lelkem, 
Ha a rónák végtelenjét látom. 

Felröpûlök ekkor gondolatban 
Túl a földön felhõk közelébe, 
S mosolyogva néz rám a Dunától 
A Tiszáig nyúló róna képe. 

Délibábos ég alatt kolompol 
Kis-Kunságnak száz kövér gulyája; 
Deleléskor hosszu gémü kútnál 
Széles vályu kettõs ága várja. 

Méneseknek nyargaló futása 
Zúg a szélben, körmeik dobognak, 
S a csikósok kurjantása hallik 
S pattogása hangos ostoroknak. 

A tanyáknál szellõk lágy ölében 
Ringatózik a kalászos búza, 
S a smaragdnak eleven szinével 
A környéket vígan koszorúzza. 

Idejárnak szomszéd nádasokból 
A vadlúdak esti szürkületben, 
És ijedve kelnek légi útra, 
Hogyha a nád a széltõl meglebben. 

A tanyákon túl a puszta mélyén 
Áll magányos, dõlt kéményü csárda; 
Látogatják a szomjas betyárok, 
Kecskemétre menvén a vásárra. 

A csárdánál törpe nyárfaerdõ 
Sárgul a királydinnyés homokban; 
Odafészkel a visító vércse, 
Gyermekektõl nem háborgatottan. 

Ott tenyészik a bús árvalyányhaj 
S kék virága a szamárkenyérnek; 
Hûs tövéhez déli nap hevében 
Megpihenni tarka gyíkok térnek. 

Messze, hol az ég a földet éri, 
A homályból kék gyümölcsfák orma 
Néz, s megettök, mint halvány ködoszlop, 
Egy-egy város templomának tornya. – 

Szép vagy, alföld, legalább nekem szép! 
Itt ringatták bölcsõm, itt születtem. 
Itt borúljon rám a szemfödél, itt 
Domborodjék a sir is fölöttem.