Szép szülőföldem, az Alföld nekem,
ott szárnyal vélem a képzeletem.
Akácos úton a porban megyek,
dűlőút árkában szedret szedek.
Búzaföld szélén jár vándorbotom,
délceg fű meghajlik lábnyomomon.
Lapú zöld levele nézd, int felém,
pók selymes hálóján játszik a fény.
Távolban rónaság vár, hívogat
nékem még tartogat új titkokat.
Gémeskút vödre rejt vizet nekem,
forró dél idején jéghidegen.
A magas égen jár fényes napunk,
tüzel a magyar nyár, itthon vagyunk.
Tiszának töltését elérheted,
kicsit még pihenek, s veled megyek.
Itt még a madár is szabadabb ám,
égen száll, földön jár, nincsen határ!
Amerre letekint nagy rónaság,
forró szél zengi az élet dalát.
A szülőföldem ez, magyar hazám,
itt hozott világra engem anyám.
Hogy a nagy Alföldön itthon legyek,
szép Magyarországon magyar gyerek!
Úgy nőttem, mint fának zsenge lombja,
mint rózsa bimbója szirmát bontja.
Itt teljesedett ki az életem,
kívánom országunk boldog legyen!
